az egyik kedvencemet egyszeruen kifelejtettem eddig, de most eljott a pillanat. egy nagyon kedves ismerosom kedvence volt, amikor ketsegekkel kezdtem hozza... de aztan beleszeretttem a haboruval ovezett ronmatikus tortenetbe... de a csattanokat nem lovom le. ez az egyetlen konyv, aminek a vege nem epp a legrozsaszinebb, es megis szamtalanszo lapoztam vegig... /10/
Eric Knight: Légy hű magadhoz
Jostein Gaardner: A történetárus
Hű erről a könyvről nehéz írni... Egy megdöbbentő történet, talán az egyik legfordulatosabb regényként tudnám említeni... ha nagyon szeretnék írni róla, akkor el kellene mesélnem az egész történetet... nem hosszadalmas, nem ide-oda kanyargó, nyomonkövethető, és fantsztikus... mindenkinek ajanlom... engem magavalragadott es a vegen nem kaptam levegot... /11/
Ugyanaz a szerzo, ugyanaz a stilus...
Szerelem, világmindenség, élet és halál - olyan dolgok, melyekrõl egy apának beszélgetnie illik tizenöt éves, már-már felnõtt gyermekével. Georg azonban négyéves sem volt, amikor elvesztette apját. A beszélgetésre különös módon mégis sor kerül közöttük. Hol az apa, hol a fia szólal meg az élet nagy kérdéseirõl, homályba veszõ családi emlékek és jelen idejû események felelevenítése közben. /12/
Nagyon rég olvastam, talan amit el tudok mondani, hogy nagyon sírtam...
így írnak róla egy ajanloban:
A Barnardo-otthon egy londoni árvaház volt, amely menedéket adott az elhagyott gyermekeknek. Egyfajta iskola is volt, hiszen a cselédmunkára nevelés mellett írni-olvasni tanították ôket, és megismertették velük a Bibliát. Évek múlva a pénz-, és helyhiány arra kényszeríttette Thomas J. Barnardot, hogy kiküldje az árvákat Kanadába, ahol a farmeroknak nagy szükségük volt a segítô kezekre. /13/
most ot olvasom....
Valakinek vélemyénye????
en mar a 100. oldalk orul jarok, ugyhogy bennem is kialakult valami... /14/
